Környezet védelem

}

1. Abundancia: Egy adott populáció egyedeinek száma adott élőhelyen (bio­tóp), illetve élettársulásban (biocönózis). Kifejezésére egyedszámban, tömegben, (biomassza) egységnyi területen (vagy térfogatban - denzitás). Növénytársulások felvételezésénél 1-5 kategóriákba szokták sorolni. 
2. Borítás:  Növénytársulások felvételezéséhez használatos kategória. Azt jelzi, hogy a felszín hány százalékát borítja az adott növényfaj. A legnagyobb részarányban jelenlevő faj, vagy fajok esetében beszélünk ezek dominanciájáról (pl. tölgyes ökoszisztéma, fenyves ökoszisztéma).
3. Autotróf: Azok az élőlények, amelyek környezetük szervetlen anyagaiból (szén-dioxid, víz, ionok) építik fel szerves anyagaikat.
4. Adaptáció:Az evolúciós értelemben vett alkalmazkodás, vagy adaptáció egy folyamat, melynek során bizonyos tulajdonságokat hordozó élőlények növelik a populációbeli arányukat más, alternatív tulajdonságokat mutató fajtársaik kárára.
5. Asszociáció: meghatározott florisztikai összetételű, állandó, egyedeiben törvényszerűen ismétlődő növényi társulás, egységes életfeltételekkel és megjelenéssel. A társulástan hierarchikus rendszerének alapegysége (a taxonómiában használt faj fogalmával analóg alapegység). Az egyes cönológiai iskolák az asszociációk felismerésében, elkülönítésében eltérő mértékben, de a tömeges, állandó és jellemző (karakter) fajokra alapoznak. Az asszociációk nevét az uralkodó, állandó faj(ok) latin nevéből -etum végződés hozzáadásával képezzük.
6. Área: Área alatt egy taxonómiai egység (rendszerint faj, de lehet család, nemzetség, alfaj stb. is) elterjedésének, előfordulási helyei összességének földrajzi kiterjedését értjük. Az área meghatározásához a természetes (spontán) előfordulásokat veszik figyelembe. Amennyiben megfelelő adatok állnak rendelkezésre, külön jelezni szokták a kipusztult, valamint a kivadult (szubspontán) előfordulásokat. A telepített, mesterséges előfordulások az áreába nem számítanak bele.
7. Abiotikus: Az abiotikus tényezők vagy élettelen tényezők a biológiában az ökológiai értelemben vett környezet élettelen, de az élethez szükséges fizikai és kémiai elemeinek, jelenségeit jelölő kifejezés. Általában komplexen, minden élőlényre hasonló mechanizmussal ható feltételek, mint a fény, a hőmérséklet, a levegő, az atmoszféra, a víz, a szél, illetve adott fajokra és ökoszisztémákra ható környezeti feltételek, mint a talaj, a szalinitás, a domborzati viszonyok és a természeti katasztrófák. Az abiotikus környezet két irányból hat egy ökoszisztéma stabilitására (vagy instabilitására): egyrészről biztosítja az élet fennmaradásához szükséges feltételeket (például hőmérséklet, víz), másrészről a populációnak alkalmazkodnia kell az általa biztosított feltételekhez (például szélsőséges hőmérséklet, vízhiány). Az abiotikus tényezők legcsekélyebb állandósuló (például talajerózió) vagy időszakos (például árvíz) változása is instabillá teheti és adaptációra, akklimatizációra készteti az adott ökoszisztéma egyedeit. 


8. Akkumuláció: felhalmozódás. (pl. nehézfémek) A vegyületekre az ökológiai rendszerekben az jellemzõ, hogy transzport-, eloszlási, megoszlási és akkumulációs folyamatokban vesznek részt, kémiai, fotokémiai és biológiai reakciók során alakulnak át.
9. Albedó: Az albedó latin eredetű szó, jelentése: fehérség. a tárgyra érkező látható fény mennyiségének a tárgy által visszavert (százalékos) arányát értjük rajta. A 100% albedójú test a rá eső fényt teljes egészében visszaveri, a 0%-os albedójú pedig minden fényt elnyelő, abszolút fekete test.
10. Aszpektus: Az aszpektus a társulás periodikusan (évente) ismétlődő jellegzetes megjelenése, amit egy vagy több hasonló fenológiájú faj időszakos számbeli sokasodása okoz. A kora tavaszi geofitonaszpektus a nyáron sűrűn záródó lombozatú erdeink (pl. bükkösök, gyertyános tölgyesek, keményfaligetek) jellemzője. Tömeges alkotója lehet pl. a hóvirág, a csillagvirág, a galambvirág, a medvehagyma, a különböző keltikék, a bogláros szellőrózsa stb.
11. Antibiózis: Az antibiotikus (kedvezőtlen hatású) kapcsolatok leggyakoribb formája a versengés, amely valamennyi érintett faj számára hátrányos. Az élősködés (parazitizmus), a növényevés (herbivoria) és ragadozás (carnivoria, predáció) esetében az egyik organizmus a másik kárára jut előnyhöz, annak részleges fogyasztása vagy elpusztítása révén. Ilyen az egyik populáció/faj kémiai vegyületeinek, termékeinek negatív hatása a másikra nézve (pl. egyes gombák penicillinje a környező baktériumokra nézve).
12. Asszimiláció:  A táplálékként felvett anyagoknak élő szervezetbe való beépülése. A napból származó energia a növényekben a fotoszintézis v. kemoszintézis során a vegyületeket szerves anyaggá alakítja át (foszforasszimiláció, kénasszimiláció, nitrogénasszimiláció, szénasszimiláció).

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat